Az aikido egy japán harcművészet,
melynek alapítója Ueshiba Morihei, akire Aikidos írásokban gyakran „O Sensei”-ként, nagymesterként hivatkoznak. Pusztán technikai szempontból az aikido feszítő és dobó technikákból áll melyek nagy része középkori japán jujitsu és kenjutsu mozgásokból fejlődött ki. Az aikido gyakorló elsősorban nem arra fókuszál, hogy megüsse vagy megrúgja ellenfelét, hanem az általa adott energia felhasználásával próbálja meg kontrollálni és végül dobásba vagy leszorításba vinni őt. Az aikido a rögzített helyzetekkel szemben nagy hangsúlyt fektet a mozgás dinamikájára.
Az aikido azonban sokkal több is lehet, mint egyszerű testmozgás. Az aikido versengésmentes harcművészet, ezért edzés közben nem ellenfelek küzdenek, hanem partnerek gyakorolnak egymással. Ez a közös nyereségre törekvő szemléletmód meghatározó az aikidoban és hűen követi az alapító békére és harmóniára nevelő tanítását. A békére és harmóniára nevelő harcművészet elsőre ellentmondásnak tűnhet, azonban ez az aikido filozófiája.
Van edzőtársunk, akit inkább a gyakorlás szellemi oldala fog meg és van, aki a fizikai miatt szeret aikidozni. Nálunk mindannyian jól érzik magukat.
Az aikido előnyös
Az aikido gyakorlás mindenki számára előnyös, legyen lány vagy fiú, öreg vagy fiatal, kisportolt vagy otthonülő típus. A rendszeres edzéslátogatás könnyed és örömteli módon javítja mindenki egészségi állapotát és állóképességét. A természetes íveken történő, a teljes testet megtornáztató mozgás javítja a gyakorló fizikai képességeit. A rendszeres gyakorlás segít reflexeink és reakciónk javításában, miközben fittebbé, lazábbá és erősebbé is tesz.
Így kínál az aikido fizikailag és szellemileg is megmozgató edzésen keresztül kiváló ellensúlyt stresszel teli modern mindennapjainkhoz.
A békés harcművészet
Az aikido a japánon kívül egyik leggyorsabban terjedő japán eredetű rekreációs tevékenység, nem véletlenül. Az aikido minden helyzetben törekszik a harmónia megteremtésére, erőszakmentes és kerüli a közvetlen ellenállás alkalmazását. Erő alkalmazására soha nem válaszol erő alkalmazásával. Egy konfliktust hosszú távon minden résztvevőnek legjobb olyan módon feloldani, hogy megmaradjon vagy kialakuljon az együttműködés. Az edzések során, a kitartó gyakorláson keresztül pedig fejlődik a gyakorló önismerete és önbizalma is.
Az aikido alapelvei
Az aikido alapelvei az ellenfél gyengeségeinek felfedezésére és kiaknázására építenek. A gyengébb területek, az ízületek, egy hiba a tartásban, az elkalandozó tekintet, a kiszámítható légzés vagy a nem kellő összpontosítás mind-mind lehetőséget adnak a szituáció feletti ellenőrzés megszerzésére. Az aikido az ellenfél gyengeségeit kihasználva az általa adott energia felhasználásával semlegesíti a támadásokat.
Ueshiba Morihei és az aikido rövid története
A japán harci művészetek között az aikido az egyik legmisztikusabb, ezért gyakran félreértett ágazat. Viszonylagosan tisztán látni csak az egész aikido áttekintése után lehet, megismerve kialakulásának körülményeit, ami határozott bélyeget tett rá.
Az alapító, Ueshiba Morihei (1882-1969) vékony, alacsony és nagyon beteges gyerek volt. Fiatal éveiben jelentős időt töltött egy helyi Shingon buddhista templomban, ahol a vallás alapelemeit tanulta. Apját különösen tisztelte és szerette, ezért egész életére nyomot hagyott benne az élmény, amikor látta a politikai ellenfeleket házukba rontani, akik apját olyan súlyosan bántalmazták, hogy csaknem belehalt sérüléseibe. Ueshiba ekkor egy életre szólóan elhatározta, hogy erős lesz és olyan harcos, aki akár több embert is könnyedén képes lesz legyőzni. Ezzel az indíttatással kezdődött az újabb kori harci művészetek egyik legnagyobb alakjának életútja.
Kardvívást kezdett tanulni a híres Yagyu Shinkage ryu-ban, majd különféle jujutsu irányzatokat, később pedig a Hozoin rendszerű lándzsaiskola tanítványa lett. Az aikido kialakulása szempontjából mégis a Daito ryu Aikijutsu-val való találkozása volt a legfontosabb, mivel ennek technikáit használta fel leginkább későbbi, saját rendszerében. Ez a jujutsu-ágazat a IX. század közepén keletkezett, és a Minamoto családból való Shiure Saburo Yoshimitsu fejlesztette ki. Évszázadokon át titokban tartott művészet volt, míg 1905-ben Takeda Sokaku családon kívül is tanítani kezdte. Ueshiba 1911-től 1915-ig volt Takeda tanítványa. Amikor először Takedával találkozott, már 28 éves volt, több harci művészet mestere, és a korábbi, vékony, beteges gyerek robusztus testalkatú, rendkívüli erejű férfivá fejlődött. Takeda testi ereje szintén igen nagy volt és tudását is országszerte hírnév övezte. Ueshiba mindent megtett, hogy a tanítványa lehessen. Meghívta saját házába, főzött, mosott rá, majd külön házat épített mesterének. Takeda oktatási módszere fájdalmas és kimerítő volt. Egy-egy technikát nem kevés pénzért adott el Ueshibának, aki végül teljesen elszegényedett, de 1916-ra minden tudás birtokosa lett.
Fizikai tevékenysége mellett vallásos érdeklődése egyre mélyült. Apja halála csak fokozta befelé fordulását. Ekkor találkozott egy sintoista pappal, Deguchival, aki olyan nagy hatással volt rá, hogy követte Mongóliába, ahol utópista ábrándjaikat akarták megvalósítani “a béke birodalmának” létrehozásával, aminek ideológiája a Deguchi által hirdetett új vallás lett volna. Az út vége szenvedés, börtön és a japán konzul közbenjárása nélkül halálos ítélet lett volna.
Hazatérve, Ueshiba tovább tanult és tanított, főleg tengerésztiszteket. 1925-ben, 41 évesen, szóváltásba keveredett az egyikükkel, majd fakarddal küzdeni kezdtek. Ueshiba könnyedén kerülte el a vad csapkodásokat, míg ellenfele fáradtan abba nem hagyta a küzdelmet. Ueshiba ekkor kiment a kertbe, és az egyik fa mellett furcsa élmény kerítette hatalmába. “Akkor a lelkem és a testem fénnyé vált. Meg tudtam érteni a madarakat, és világosan felfogtam az isteni szellemet, a világmindenség teremtőjét. Abban a pillanatban világos lett előttem: a budo (harcos út) forrása isteni szeretet minden élőlény iránt… Az igazi budo nem az erőnk alkalmazásával az ellenfél elveszejtése, és nem eszköz, ami a világot fegyverekkel való elpusztításhoz vezeti. Az igazi budo a mindenség szellemének elfogadása, a világ békéjének megőrzése, helyesen alkalmazva a természet minden lényét védi és istápolja.” Ueshiba hírneve fokozottan nőtt. Meghívták tanítani a Tengerésztiszti Akadémiára, magániskoláját neves tanítványok keresték fel. Maga Jigoro Kano is elismerően nyilatkozott az aikido-ról. 1931-ben, Kobukan néven, 80 szőnyeges iskolát nyitott. Az igazi népszerűség mégis a második világháború után következett el, amikor polgári személyeket is nagyobb számban kezdett tanítani.
1950-es évektől a nyugati világ is fokozatosan megismerkedett az aikido-val. Legelőször Franciaországban létesült egy kisebb központ, később Hawaii lett a Japánon kívüli aikido főhadiszállása.
Ueshiba halála után fia, Ueshiba Kisshomaru lett a központi aikido irányvonal vezetője, doshu-ja, majd 1999-ben bekövetkezett halála óta az ő fia Ueshiba Moriteru a doshu.
További információk a letölhető Aikido ismertetőben.
