Bizton állíthatom, hogy eddigi három edzőtáborom közül, ez a 2010-es tápíósági volt a legjobb, legemlékezetesebb.
Június 30-án, reggel, már tűkön ülve vártam, hogy végre elindulhassak, hiszen a tiszamogyorósi és a tavalyi tápiósági táborok után már tudtam mire számíthatok. Minden készen állt, úgyhogy neki is vágtam, irány az ismerős gyülekezési pont, a Hősök tere melletti parkoló! A találkozó és az oda út is eseménytelenül telt, csak Petire kellett várni ötvenünknek fél órát, hogy aztán közölje velünk, hogy Őt az apja viszi kocsival. Püff neki! Sebaj, kapott tőlünk eleget a későbbiekben.
