Archive for the 'cikk' Category

Page 2 of 3

Anatómia az aikidoban 2. rész – A felső végtag izmai

1. rész – Csontrendszer ; 2. rész – A felső végtag izmai ; 3. rész – Az alsó végtag izmai és a hasizmok

Az izomrendszer felépítése és működése rendkívül összetett, és nagyon izgalmas kérdés az aikido szempontjából. Egyelőre azonban felsorolás szinten térek ki erre a területre, mely tételesség nem egyezik meg egy az egyben az anatómiai felsorolással. Ennek fő oka, hogy nem látom értelmét annak, hogy minden egyes aprócska izmot megemlítsek. A másik ok ebből következik: funkcióban szeretnék gondolkodni, nem pedig analitikusan, hogy mindenki számára érthető és fogyasztható legyen a téma. A megnevezésben továbbra is törekszem a magyar nyelv használatára (ahol sikerül), zárójelben azért odaírom a latin megfelelőjét is. Continue reading ‘Anatómia az aikidoban 2. rész – A felső végtag izmai’

Anatómia az aikidoban 1. rész – Csontrendszer

Mindig megrökönyödve veszem tudomásul, hogy a biológia oktatása mennyire különös képet fest kis hazánkban. A diákok mindent megtanulnak a harasztokról, az egyszikű és kétszikű növényekről és a zöldszemes ostorosról, de arról az égvilágon semmit nem tudnak, hogy saját testük, melyben nap, mint nap élnek, hogyan épül fel, miként működik. Pedig a biológia oktatásának – véleményem szerint – ez kéne, hogy legyen az elsődleges feladata.

Mi, akik egy bizonyos mozgáskultúrát, az aikidot gyakoroljuk, ezt a bonyolult szerkezetet működtetjük. Nagyrészt anélkül, hogy tudnánk mi történik benne. Ezért gondoltam arra, hogy indítok egy sorozatot melyben mindenki számára érthetően próbálom ábrázolni az emberi test felépítését és működését. Közben időről-időre megkísérlem összefüggésbe hozni az aikidoval. Félreértés ne essék: ez nem egy tanulmány, melyben leírom, hogy miért működik az aikido. Ez csupán egy kis ismeretterjesztés, mely számomra is legalább annyi felfedeznivalóval jár, mint számotokra. Vágjunk hát bele!

Continue reading ‘Anatómia az aikidoban 1. rész – Csontrendszer’

Farsangi aikido kurzus Molnár János vezetésével

Mindig különleges alkalom, amikor technikai vezetőnk, sensei Molnár János, hétvégi kurzust tart, hiszen sajnos nem gyakran jelenik meg nagy nyilvánosság előtt. A hangulatot és a színes technikai palettát, mint mindig, János most is biztosította egy délelőtti, és egy délutáni pusztakezes edzéssel, valamint aiki-jo (bot) és aiki-ken (fakard) gyakorlatokkal.

Az edzések mindenki számára hoztak tanulságot, hiszen János üzenete mindenkire egyaránt érvényes:

Bármit is csinálsz, szépen csináld!

Ne rontsd el a tartásodat azért, hogy sikerüljön egy technika! Csak a tartás számít, semmi más!

Ne görcsölj, hogy jó legyen, ne félj hibázni! A hibáid tesznek egyedivé, emberivé.

Mindennek hatására pedig egy bámulatosan könnyed és vidám légkör szállta meg az edzőtermet, amiben jó érzés volt benne lenni, a többiekkel együtt edzeni. Ez a mi aikidonk, egy olyan aikido, ami a szépségről szól. Ezt a szépséget pedig tovább vihetjük nem csak az edzésekre, hanem a hétköznapi életünkbe, a mindennapjainkba.

Mindig különleges alkalom, amikor Molnár János hétvégi kurzust tart. A kurzus után pedig mindenki könnyű szívvel mehetett vizsgázni, hiszen megtanultuk, hogy csak a tartás számít, semmi más.

Még egy kyu vizsgán is.

ps.: Krisztiánnak pedig gartula a szép vizsgához! madjoe

A nyújtás művészete

Mindannyian tudjuk, hogy az Aikido-ban mennyire fontos (lenne) a kellő lazaság, mind a tori-, mind az ukemunka szempontjából, valamint a leszorításokkal, feszítésekkel szembeni hajlékonyság és a sérülések megelőzése miatt. Edzőink nem restek elégszer hangsúlyozni a mindennapos nyújtás fontosságát, a tanítványok lelkesedése azonban már nem ilyen meggyőző. Ez persze valamilyen szempontból érthető. A HBSE honlapján olvastam a következőt: „Az aikido edzéssel együtt jár a hajlékonyság (…)”. De jó is lenne!

Lassan három éve járok Madjoe edzéseire. Gyógytornász hallgató vagyok, ehhez képest katasztrofálisan merev, pedig ismerem a sztrecsing elméletét és gyakorlatát. Talán ez az egyik legnagyobb bűn, amit az ember elkövethet: kezében van a tudás és lusta használni. Madjoe rendszeresen azzal piszkál, hogy majd én is biztos olyan gyógytornász leszek, aki atlétatrikóban ül majd a széken, és onnan fogja osztani az utasításokat a szegény öreg „mammereknek”. Ez a borzalmas jövőkép nem hagyott nyugodni és elkezdtem én is rendszeresen nyújtani. Egy hónapja csinálom és tisztán érzem a fejlődésemet és az ezzel járó pozitív hatásokat. (na ez kicsit olyan volt, mint egy anonim alkoholista bemutatkozása: Krisztián vagyok, alkoholista. Már egy hónapja nem iszom.)

Continue reading ‘A nyújtás művészete’

Aikijo és aikiken újra a vizsgán!

A HBSE dankollégiuma rendszeresen áttekinti a klubcsoporton belüli kyu vizsgákat és a tapasztaltaknak megfelelően változtat a következő év edzéseinek fókuszpontjain, illetve amikor szükséges változtat magán a vizsga lebonyolításán is. A fókusz hol inkább a dinamika, hol inkább a precíz mozdulatok, hol pedig a fegyveres gyakorlás fontossága felé mozdul. Legutóbbi megbeszélésünkön a nyíregyházi edzőtáborban épp ez utóbbi mellett döntöttünk ezért mostantól egy darabig hangsúlyosabban kérjük majd a vizsgán számon az aikijo és aikiken gyakorlatsorokat. Ez nem azt jelenti, hogy eddig ezt nem kellett volna tudni, vagy azt, hogy mostantól mást nem kell, hanem inkább azt, hogy eddig máshol volt a hangsúly, az most már jobban megy, így most egy darabig erre figyelünk jobban.

Continue reading ‘Aikijo és aikiken újra a vizsgán!’

Megváltozott képességűek

Már többször felmerült bennem, bennünk, hogy néha olyan témákról is lehetne bejegyzés, ami nem vagy nem szorosan kötődik az aikidohoz. Ez most egy ilyen.

Szerencsés emberként olyan munkahelyen dolgozom, ahol időnként lehetőségem van egy-egy a munkámhoz nem kapcsolódó projektben is részt vennem, vezetnem. 2009-ben ilyen volt számomra a „Befogadó Munkahely” kezdeményezés elindítása.

Continue reading ‘Megváltozott képességűek’

Egy aikido edzőtábor margójára!

Bizton állíthatom, hogy eddigi három edzőtáborom közül, ez a 2010-es tápíósági volt a legjobb, legemlékezetesebb.

Június 30-án, reggel, már tűkön ülve vártam, hogy végre elindulhassak, hiszen a tiszamogyorósi és a tavalyi tápiósági táborok után már tudtam mire számíthatok. Minden készen állt, úgyhogy neki is vágtam, irány az ismerős gyülekezési pont, a Hősök tere melletti parkoló! A találkozó és az oda út is eseménytelenül telt, csak Petire kellett várni ötvenünknek fél órát, hogy aztán közölje velünk, hogy Őt az apja viszi kocsival. Püff neki! Sebaj, kapott tőlünk eleget a későbbiekben.

Continue reading ‘Egy aikido edzőtábor margójára!’

Aikido bemelegítés: a shinkokyu és a tori fune undo

L’articolo in Italiano.

Az olyan  gyakorlatok, mint a shinkokyu vagy a tori fune undo értelmük egy részét elveszítik, ha nem ismerjük létrejöttük hátterét, a technikák pontos mikéntjét és azok okait. A következő bekezdésekben e két gyakorlatot próbálom meg bemutatni.

Az aikitaisot sajnos sokan összetévesztik a tornaórai gimnasztikával, pedig nagyban különbözik attól. Az aikitaiso különleges lehetőség arra, hogy mozgás közben tanulmányozhassuk, hogyan viselkedik a testünk, légzésünk, hogyan kerülünk kölcsönhatásba a minket körülvevő világgal. A gyakorlatok sorrendje nem véletlenszerű, mindig a meghatározott sorrendben, irányban, intenzitással és ismétlésszámmal kell azokat végrehajtani, ezért is lényeges a megértés a mozdulatok ismétlése mögött. Az aikitaiso időrendben előbb a szellemi és légző gyakorlatokra fókuszál, majd az érzékelés és a test felkészítése következik, végül pedig a dinamika és a tartás kerül sorra. A shinkokyu és a tori fune undo az első harmadba tartozó gyakorlatok.

Continue reading ‘Aikido bemelegítés: a shinkokyu és a tori fune undo’

Aikitaiso: shinkokyu o tori fune undo

Ame no tori fune undo, l’esercizio di “remo celeste”. Grazie Attila Szabo per la traduzione.

Continue reading ‘Aikitaiso: shinkokyu o tori fune undo’

A Víz taktikája – avagy a nyújtás művészete

A cikk második, bővített kiadása itt olvasható.

Mindannyian tudjuk, hogy az Aikido-ban mennyire fontos (lenne) a kellő lazaság, mind a tori-, mind az ukemunka szempontjából, valamint a leszorításokkal, feszítésekkel szembeni hajlékonyság és a sérülések megelőzése miatt. Edzőink nem restek elégszer hangsúlyozni a mindennapos nyújtás fontosságát, a tanítványok lelkesedése azonban már nem ilyen meggyőző. Ez persze valamilyen szempontból érthető. A HBSE honlapján olvastam a következőt: „Az aikido edzéssel együtt jár a hajlékonyság (…)”. De jó is lenne!

Lassan három éve járok Madjoe edzéseire. Gyógytornászhallgató vagyok, ehhez képest katasztrofálisan merev, pedig ismerem a sztrecsing elméletét és gyakorlatát. Talán ez az egyik legnagyobb bűn, amit az ember elkövethet: kezében van a tudás és lusta használni. Madjoe rendszeresen azzal piszkál, hogy majd én is biztos olyan gyógytornász leszek, aki atlétatrikóban ül majd a széken, és onnan fogja osztani az utasításokat a szegény öreg „mammereknek”. Ez a borzalmas jövőkép nem hagyott nyugodni és elkezdtem én is rendszeresen nyújtani. Egy hónapja csinálom, és tisztán érzem a fejlődésemet és az ezzel járó pozitív hatásokat. (na ez kicsit olyan volt, mint egy anonim alkoholista bemutatkozása: Krisztián vagyok, alkoholista. Már egy hónapja nem iszom.)

Continue reading ‘A Víz taktikája – avagy a nyújtás művészete’