Már harmadik alkalommal voltam a Meido-kan-ban, mikor a harmadik eltérő instruktor, név szerint Tiina, egy nagyon pici, betegesen hajlékony, ötven körüli hölgy azt mondta, hogy nagyon örül annak, hogy hozzájuk járok edzésre. Viszont azt tanácsolta, hogy előbb nézzek körül annyi dojo-ban amennyiben csak tudok, mielőtt végleg eldönteném, hogy a Meidokai-t választom. Mert előfordulhat, hogy hat hónapig ide járok, aztán átmegyek egy másik klubba és azt mondom: “Mindig is ezt kerestem!” Akkor az addig eltelt fél év mind hiábavaló volt.
Continue reading ‘Ilyen a finn virtus – avagy Aikido-s élményeim Finnországban (2. rész)’