Monthly Archive for February, 2011

Yamada Sensei edzőtábora Bécsben!

Yoshimitsu Yamada Sensei tart edzőtábort Bécsben az ÖAV szervezésében.

Yamada senseijel először Belgrádban találkoztam, talán 1998-ban, egy olyan edzőtáboron, amin Tamura senseijel közösen tratottak edzéseket. Nagy élmény volt. Azóta néhány évente meglátogatom a mester egy egy kurzusát, hol az egyesült államokban, hol éppen itthon és mindenhol ugyan azt a nagyon tiszta, nagyon precíz aikidót látom, mint első találkozásunkkor. A mostani bécsi is egy olyan alkalom lesz, amit nem érdemes kihagyni.

A letölthető kiírás: Yamada_Wien_2011_03 .

Várszegi Rudolf kurzusa!

Rudi ismét meglátogat bennünket egy edzőtábor erejéig. A részleteket a kiíráson találjátok:

És a kiírás pdf-ben: 20110225-26 _Rudi tábor

Tatamit vennénk!

UPDATE: már megvan, köszönjük az ötleteket és végül a tatamit!

Dojobővítéshez keresünk használt tatamit.

Vagy újat nagyon jó áron.
Első lépcsőben 20-40 nm-et szeretnénk, végül pedig kb 100-130-at.
Mail: info kukac kigarukai.com vagy itt commentben.
Kérlek szóljatok, ha tudtok valami jó megoldást. Köszi.

A nyújtás művészete

Mindannyian tudjuk, hogy az Aikido-ban mennyire fontos (lenne) a kellő lazaság, mind a tori-, mind az ukemunka szempontjából, valamint a leszorításokkal, feszítésekkel szembeni hajlékonyság és a sérülések megelőzése miatt. Edzőink nem restek elégszer hangsúlyozni a mindennapos nyújtás fontosságát, a tanítványok lelkesedése azonban már nem ilyen meggyőző. Ez persze valamilyen szempontból érthető. A HBSE honlapján olvastam a következőt: „Az aikido edzéssel együtt jár a hajlékonyság (…)”. De jó is lenne!

Lassan három éve járok Madjoe edzéseire. Gyógytornász hallgató vagyok, ehhez képest katasztrofálisan merev, pedig ismerem a sztrecsing elméletét és gyakorlatát. Talán ez az egyik legnagyobb bűn, amit az ember elkövethet: kezében van a tudás és lusta használni. Madjoe rendszeresen azzal piszkál, hogy majd én is biztos olyan gyógytornász leszek, aki atlétatrikóban ül majd a széken, és onnan fogja osztani az utasításokat a szegény öreg „mammereknek”. Ez a borzalmas jövőkép nem hagyott nyugodni és elkezdtem én is rendszeresen nyújtani. Egy hónapja csinálom és tisztán érzem a fejlődésemet és az ezzel járó pozitív hatásokat. (na ez kicsit olyan volt, mint egy anonim alkoholista bemutatkozása: Krisztián vagyok, alkoholista. Már egy hónapja nem iszom.)

Continue reading ‘A nyújtás művészete’